A befalazott ajtó [antikvár]

Részlet a könyvből: A Margitsziget Budára néző oldalán, a meredek partba épített mesterséges kőfülkék egyikében ült Pelágiusz Imre. Feje körül valami virágzó fának a hulló, fehér pelyhei szálldogáltak, amelyeket a partról hozott ide le a szél. Nem messze, óriástörzsű vén tölgy tetején, szabályos időközökben feketerigó rikkantgatott. A Dunán, amely ezen a júniusi délutánon olyan kék volt, mint a tenger, két hófehér motoroscsónak versenyzett. Játékosan kergették egymást: a nagy sebességtől néha fölemelkedtek a folyó felett, mint a vízimadarak. Ütemes kattogásuk beleolvadt a Természet ritmusába, amelytől ma egyetlen nagy költeménynek látszott az egész világ. Ha a sétaútról lenézett volna valaki a Pelágiusz Imre kőfülkéjébe: alighanem azt gondolta volna, hogy egy ifjú költő van odalent, akit versírásra ihletett a korai nyár szépsége. Volt valami a fiatal férfi külsejében, ami okot adott erre a föltevésre. Pelágiusznak finomélű, kissé görögös metszésű, sima arca volt és a sötétszőke haját valamivel dúsabban hordta,mint mások.