A béke záloga [antikvár]

Részlet: Dornau városából 1945 május tizedikén vonult ki a harckocsizó dandár. Az egykori német lovassági kaszárnya széles kapuján lassan gördültek ki a nehéz gépek, harckocsik, hogy a vén hársfákkal szegélyezett téren sorakozzanak fel. Tompán dübörögtek a hatalmas motorok, napfényben csillogó hernyótalpak csattogtak végig a kövezeten és a harckocsizó legények vidáman kiáltoztak át egymáshoz. A környező halmok felől fújdogáló szellő meg-megsuhogtatta a fák fiatal lombját. Harsány hangok verték fel hirtelen a kis német város csendjét. A tisztek, új zubbonyukon a szemlélő számába még szokatlan aranyos váll-lapokkal, járták végig a gépek sorait. Indulás előtt még egyszer ellenőrizték, a dandár útra készen áll-e. A vastag páncélon már friss zöld festék fedte a repeszdarabok és lövedékek nyomait s a zöld alapon tisztán fehérlettek az ötágú csillagocskák. Minden csillagocska egy-egy megsemmisített ellenséges gépet jelentett. A harckocsik tornyán vidáman lengtek a kis piros zászlók. Új, fehér huzat borította az ágyúk messzire előreszegeződő hosszú csövét. Most harmonikaszó csendült fel valahonnan. A tér másik feléről vidám ének felelt a muzsika hangjára. Általános hahota, derűs kiáltozás harsant, aztán egyszerre csak hangos dobpergéssel belevágott a zenekar s a pattogó ritmus elnyomott minden más hangot. Tüzes melódia zúgott végig a téren. A katonák táncra perdültek, csizmájuk sarka szélvészsebesen kopogott végig a kocsiút szürke kövezetén. Tavaszi napfény sugárzott Dornau felett. Nyílegyenes, hárs és juhar szegélyezte tiszta utcáival úgy feküdt ez a városka a környező dombok koszorújában, mint valami hatalmas torta, amelyet gondos háziasszony szeletelt gerezdekre. Távolabb azonban, a város határán megszakadt ez a derűs egyenletesség. Mintha hatalmas ököl sújtott volna le a városra, egész lakónegyedeket változtatva át rothadás- és hullaszagot terjesztő bűzös, reménytelen romhalmazokká.