A bércek szerelmese [antikvár]

Részlet a könyvből: KÉT FÉRFI COURMAYEURT AKKOR HAGYTA EL, MIKOR az éjszakai harmat kék gőzként felszállt a súlyos, szürke kőtetőkről. Erőteljesen kiléptek az Entréves felé vezető úton, elérték és elhagyták a kis hegyi falut, midőn még zöld völgymedencéjében szunnyadozott. Az út a Col du Géantra ott két, laza kövekből álló, falacska közé szorul be s aggodalmasan, illő tisztelettel vigyázva a telekkönyvi bejegyzésekre, egyik földdarabkáról a másik felé ugrál. E korai órában az istállók az útra ürítették ki gazdag marhaállományukat, az állatok magasraemelt szarvakkal és gőzölgő orrlyukakkal kolompoltak. A parányi, kőgátakkal védett földeken néhány paraszt kapált. A két idegen jöttére egy pillanatra abbahagyták munkájukat s míg testük úgy maradt földfelé hajolva, fejüket felemelték és kapájukkal kezükben, mérték végig a vándorokat, akik messziről köszöntötték őket. - Adjon Isten, jó reggelt! - Jó szerencsét! - felelték a parasztok.