A Berettyó partjáról [antikvár]

HOVA LETT KATÓ? Ti öreg fűzfák, miknek korhadt törzse évszázadok viselt dolgairól beszél, mig minden tavaszszal frissen növő gallya a jövő rejtelmeit susogja titkon: - ti vagytok az én jó barátaim. A szőke Berettyó partján üldögélek. Körülöttem fekete-piros hátú »csiribabók« milliója futkos a meleg porondon. Lenn, ahol a viz szine a partot érinti, tarkahasu ung üti fel fejét és egykedvűen fuvolázik. Tul a vizén a Meszes-hegy orma kékellik s fölötte lilaszin köd terjeng. A vetés zöld bársonyán ezüst paszománthoz hasonlóan fehérlik a kanyargó ösvény. Piroskendős, mezítlábas kis lány halad rajta. Egyik kezében szilke, másikban fűzfavessző. Nem is sejti, hogy figyelek rá és vigan trillázva csapkodja le vesszejével a burján csipkés leveleit.