A bérgazda cselédleánya [antikvár]

Részlet a könyvből: Éppen egy éve múlt, hogy a főerdészné nagyasszonyom örökre elhagyta ezt az árnyékvilágot. A holtakat tudvalevő dolog, hogy gyorsan szokás feledni, egy esztendő tehát igen hosszu idő, különösen a fentemlített öreg asszonyságra nézve, a ki egyetlenegy rokont sem hagyott maga után, sőt közel és távolban nem akadt egy lélek, a ki még csak egy kis gyászszalagot is viselt volna utána. Így bizony könnyen megesik, hogy nyom nélkül elaludt volna mint egy szál gyertya, ha különcz hirében állva, egyes furcsaságaira nem emlékeztek volna az emberek. A falu népe, a kit útja néha a Szarvas-telep felé vezetett, még mindig kereste az urasági lak ablakain keresztül azt a kis asszonyfejet, melynek homlokát és halántékát hófehér karikák környezik és a melynek orrán aczélpápaszem ül szilárdan, mint a szigor jelképe...