A beteljesült álom [antikvár]

Részlet a könyvből: - Viszi hát az ördög az egészet, - mondta magában Péter és felfohászkodva tette hozzá: - de addig legalább még van egy kis időm... Egész úton, míg a Cavendish Squaren haladt végig és keresztezte az Oxford Streetet, érezte gyomrában azt a különös, ijesztő lüktetést. Amellett a hideg is borzongatta, szédült és olyan rosszul volt, hogy, mikor egy hatalmas autóbusz közvetlen a háta mögött pöfögött el, ezt gondolta magában: - Vajjon nem lenne-e a legjobb, szépen eléje feküdni, hogy azonnal vége legyen mindennek? De, amint kényelmesen lefelé sétált a Regent Streeten, - tudta, hogy el fog késni, rettenetesen el fog késni, de mit törődött vele? - amint kényelmesen sétált az iroda irányában, lassan elmúlt ez az érzése s valami zsibbasztó, szinte kellemes izgalomnak adott helyet. Mikor pedig odaért a Trafalgar Squarera, megállt a szökőkútnál, mintha az idő nem lenne drága pénz, és azt a toprongyos embert figyelte, aki a verebeket etette és éppen olyan szabadnak és gondtalannak látszott, amilyennek ő érezte magát, a szíve hirtelen egyre vidámabban és bátrabban kezdett dobogni. Szinte olyan volt, mint a pezsgős-palack, amiből kihúzták a dugót s most nem fér meg benne az édes ital...