A bizánci rabszolgalány [antikvár]

Részlet a kötetből: "Carlo Zeno, velencei nemes, miután volt hivatalviselő, aztán szerencsejátékos, majd kalandorkatona, utóbb patrasi világi javadalmas, párbajhős, végül görög tábornok, huszonkilenc éves korában, szívós testén egy féltucatra való olyan seb nyomával, hogy egy rendes embernek mindegyik a halálát okozta volna, új életre szánta magát. Kereskedőnek csapott fel és 1376-ban Konstantinápoly városában telepedett meg. Az óvárosban vett házat. A genovai kereskedők ugyanis valamennyien Perában, az Aranyszarv túlsó partján laktak, már pedig velencei ember nem taposhatott genovaival egy földet. Szent bizonyos, hogy a velenceit már a közös levegő megfertőzte volna. Genovai arc, genovai tájszólás, genovai konyhaszag kész betegség volt a lagúnák fiára, Genova városa még arra se volt méltó, hogy előkelőbb velencei fül hallatára nevét említsék, tisztességes ember szája ezt a nevet soha ki nem mondta s ha üzleti ügyben valaki mégis kiejtette, ugyancsak szerencsétlen dolgot művelt."