A Bocs [antikvár]

Részlet: Mosolyogva néztek utána. Valaki megjegyezte, hogy úgy megy, mintha nem is menne, hanem vitetné magát. Zömök törzsével a levegőnek támaszkodik, akár a gróf úr a hintó párnázott támlájának. Épúgy nézdegél ő is jobbra-balra, szivélyesen mosolyog, integet a kezével és emlegeti a kalapját aszerint, hogy kinek hogyan dukál. A különbség szinte csak annyi, hogy nem szürke trapperek röpítik, mint a grófot, hanem két, kurta lábszára segíti előre a falu porában. Csizmái akkorák, mintha a combjaival ülne száraiknak végén. Legalábbis ilyennek látszanak a katonazubbonyból alakított hosszú kabát alatt, melyről messziről lerí, hogy nem az ő termetére szabták. Nem csoda, ha utánafordulnak az emberek és el is mosolyodnak, amint nagy méltósággal elhalad mellettük. Csak mosolyognak, de nem nevetnek össze gúnyosan. Mert akármilyen furcsa tünemény is ez a kis ember egyébként, nagy, kerek fejében annyi a tudomány, hogy talán a tanító úr is kölcsönkérhetne belőle. Domború homloka alatt szaporamozgású szemgolyók villognak. Látszik rajta, hogy semmi sem kerüli el a figyelmét és minden érdekli. Egyre mosolyog, mintha kitűnően szórakozna valamin magában.