A boldog patikus [antikvár]

1. Sulyok Sándor gyógyszerész reggeli szivarját szívta és a helybeli lapot forgatta, mikor belépett Marci, a féleszű postás. — Ajánlott levél Pestről —mondta és letette az átadókönyvvel együtt a gyógyszerfoltos pultra. — Szomorú ember írta, mert fekete rajta a tinta! Vidámak benne azonban a hírek, lia kijut a Marcinak egy kis jó méreg . . . Sulyok átvette a levelet, az átadókönyvet nagy lendülettel aláírta — amilyen kicsi ember volt, éppen olyan széles mozdulatokkal tett-vett min dent maga körül — majd felnyitotta a római-kettessel jelzett szekrényke ajtaját. A »római-kettes« híres volt a kis völgybeékelt városban. Ebben tartotta Sulyok a sajátkészítményű itókát. Ha a bencés templom órája elverte a zárórát és a férjek mégis csak jó óra múlva érkeztek haza, az asszonyok két indulatos párnarángatás közben — anélkül, hogy szemüket felnyitották volna a hitvesi ágyon — a mindentudók bölcseségével mondták : »Már megint a római-kettesben voltál!. « Marci is megkapta a maga adagját a római-kettesből, aztán továbbállt. Sulyok feltette a csiptetöt az orrára — csak vadászathoz használta és olvasáshoz néha — aztán böngészni kezdte a feladót. »Bartha Péter« olvasta a borítékon. »Kettőskereszt gyógyszertár, Budapest.< — Bartha Péter — mondta félhangosan és elérzékenyült. — Petya . becézte az egyetemi évek messzeségéből felmerült nevet és boldogan emlékezett a rakoncátlan időkre — amint a fröccsös, baráti esték kocintgatásai közben a Pesten töltött esztendőket nevezni szokta — amikor őt még Sándusnak ismerték a fiúk a Balatonkávéház billiárdszobájá-ban. Akkor még szőke és sűrű volt a haja, tízóra után monoklit viselt, délutánonként vívni járt és kóristalány volt a babája . . . Pohárkával önmagának is öntött a római-kettesből. Gépiesen felhörpintette az italt, anélkül, hogy lelkiszemeit levette volna a váratlanul felpattant emlékalbumról. A korty pálinka megkente fantáziája tengelyét és mint az olyan ember, aki körül már hosszú évek óta semmi sem történik, a ínég felbontatlan borítékon olvasott névről, mint úszó a trambulinról, visszafejeselt az elmúlt fiatalság tavába merült emlékek után . . . Petya . !