A boldog változat [antikvár]

Részlet a könyvből: Végre hajnaltájt Kalán. Az állomás mellett épült vadonatúj, korszerű hotel mögött még alig dereng. Persze jobb lett volna a régi, főtéri Centrál-szálloda, de az már rég becsukott, s a helyén valami iroda nyílt. Amikor kábult álmukból néhány óra múlva magukhoz tértek, már magasan járt a nap. Gyorsan felöltöztek, és szívdobogva sétára indultak. Odakünt sokáig úgy rémlett, mintha idegen városba csöppentek volna, annyi az új épület, megváltozott minden. Így őket is elfogta az a kínosba játszó, bús kelletlenség, amely rég látott, kedves helyeken szorongatja az embert, s csüggedt érverés hangján lükteti a fülébe: mégsem kellett volna eljönnöd. Huszonöt év és az élet java! Ki tudja, a szomorú emlék nem volt-e nagyobb akadály, mint a szörnyű háború és a sok utazási korlátozás?