A boldogasszony dervise [antikvár]

Részlet a kötetből: A Boldogasszony dervise. Az Úr 1620-ik esztendeje körűi élt nemes Jászberény városában bizonyos Sólya Kelemen nevezetű deák, a ki egyetlen fia vala Sólya Gáspár uramnak, a pápista plébánosnak. ...Igen tisztelt eretnek, pogány és egyéb istentelen olvasóimat alázattal kérem: ne méltóztassanak korán örvendezni, a mért 1620 táján a jászberényi katholikus plébánosnak fia vala. Mert ez a fiu nem rút paráznaságból születék, hanem vala isteni és emberi törvény szerint való igaz nemzettje nagytiszteletű Sólya Gáspár uramnak, a ki, mielőtt a papirendbe lépett volna, hét esztendeig tisztes, épületes házasságban élt az ő jó feleségével, Szoboszlai Fruzsina asszonyommal. Meghalálozván ez a jó lélek, Sólya Gáspár uram oly igen elbúsulta magát, hogy negyven esztendős ember létére nem átallott a paulinus barátok közé állani. Ott hagyta szép nagy birtokát, elbúcsúzott kis fiától és bement szívének nagy sebével a monostor falai közé, hogy ottan töltse el gyászos életét. Mikor a második apród-esztendőt szolgálta volna, gróf Forgách Ferencz kardinális, az esztergomi érsek, vizitálni jöve a monostort, és elálmélkodék, hogy a pelyhetlen állú, siheder novicziusok között egy szakállas, élemedett ember is vagyon.