A boldogság otthona [antikvár]

1. FEJEZET A BOLDOGSÁG OTTHONA Knott's Harbor, Maim Ház a sziklás tengerparton. Göcsös fenyődeszka padló, majdnem mindig kitárt ablakok. Örökzöldek és sós tengervíz illatát hozza a fújdogáló szél, lomha táncra perdül a fehér vászonfüggöny. Bugyog a kávéfőző, majd jön az első mély szippantás a hideg tengeri levegőből, miután kezünkben gőzölgő bögrével kiléptünk a verandára. A barátnőim: a nyúlánk, mézszőke hajú Sabrina és a leheletnyi Cieo, akinek festett afrofonataihoz parányi ezüst orrpiercing társul. Ők a kedvenceim ezen a sártekén, mióta gólyák voltunk a vermonti Mattingly College-ban. Még ma is bontogatja az eszemet, hogy miért csak akkor ismertük meg egymást, amikor összepárosított, azaz hármasított minket a sótlan arcokat tömörítő „lakhatási bizottság". Úgy alakult tehát, hogy vadidegenek random döntése alapozta meg a legfontosabb barátságaimat. Viccelődtünk is, hogy valami kormány által finanszírozott kísérlet része lehetett az összeköltöztetésünk, hiszen „papíron" semmi ráció nem volt benne.