A bolygó zsidó I-III. [antikvár]

Részlet: Két világ Ott, ahol csak a szűk Behring-csatorna választja el egymástól a két világot, e két világ legszélsőbb határainál az Északi Jeges-tenger örökös jégöve veszi körül Szibéria és Észak-Amerika kihalt partvidékét. Szeptember hónap már végét járja. A napéjegyen magával hozta a sötétséget és az északi viharokat; rövidesen éjszaka fogja fölváltani a rövid és komor sarkvidéki nappalt... A sötét ibolyaszínű eget gyönge fénnyel világítja be a hideg nap, amelynek halovány korongja alig tudott a látóhatár fölé emelkedni. Sápadtságát még fokozza a káprázatosan csillogó hó, amely beláthatatlan távolságokig takarja a végtelen pusztaságot. Északon hatalmas fekete sziklafal határolja ezt a sivatagot: a gigászi sziklatömb lábához van láncolva ez a kővé vált óceán, mozdulatlan hullámaival, a hatalmas jéghegyláncokkal, amelyeknek kéklő csúcsai a messzeség havas ködébe vesznek... Keleten, Szibéria keleti határán, az Ulikin-fok két csúcsa között sötétzöld sáv látható, ahol lassan óriási fehér jégtömböket görget a tenger... Ez a Behring-szoros. Végül a szoroson túl Észak-Amerika legszélső pontjának, a Gall-foknak gránittömbjei emelkednek. Ez a végtelenül szomorú vidék már nem tartozik az emberlakta világhoz; rettenetes hidegben megpattannak a kövek, széthasadnak a fák és jeges csillámokat szórva repedezik meg a talaj. Nem igen akadhat emberi lény, aki szembe merne szállni a zúzmarás és viharos pusztasággal, éhség és halál honával. És mégis!... csodálatosképpen lábnyomok láthatók a sivatagot ellepő hóban, végső határán a két kontinensnek, melyet a Behring-csatorna választ el egymástól. Amerika földje felől az apró és könnyed lábnyomok női léptekre vallanak. Ez a nő a sziklák felé haladt, ahonnan el lehet látni a szoroson túl a hóval fedett szibériai pusztaságra. Szibéria felől a nagyobb és mélyebb nyomok férfi lépteit árulják el. ő is a szoros felé tartott...