A bolygó zsidó önéletrajza I-II. [antikvár]

Részlet:A hét fekete vadlúdA nap tüzes lándzsasugarakkal árasztotta el a márványfehér Athos-hegyen tündöklő arany keresztet.Hirtelen elsötétült a csillogó dícsfény. Hét feketetollú vadlúd keringett a borostyánnal befutott klastromtorony felett. A lebegő madarak sötét árnyékot vetettek. Mintha néma tanácskozást tartottak volna. Azután éles sikollyal tovarepültek.- Micsoda földöntúli hang - kiáltott fel Aubrey Lowell.- A sikoltásuk olyan, mint a csataterek visszhangja, amelyek felett talán elrepültek - jegyezte meg társa, egy óriásnövésű, szálas német.- Teljesen érthetetlen előttem, hogy a szent atyák milyen titkos földalatti utakon tartják fenn az összeköttetést a külvilággal - jegyezte meg Aubrey - a mai viszonyok mellett.- Pár hónap előtt történt - mondta Bassermann professzor és suttogóra halkította öblös hangját -, hogy egy orosz hadihajó fellázadt. Harminc tiszt és a páncélos legénysége elszakadt a nagy flottától. Jó ég tudja, hol kötöttek ki. Valamivel későbben harminc ember - kétségkívül jámbor remeték - menedéket kért a kolostortól.- Feltételezem - szólt Aubrey, - hogy a szent atyák nem örültek ennek a betörésnek."