A borzalom országa [antikvár]

A muszka vasúton. Az európai embert nagyon kellemes meglepetés éri, a mikor orosz vasútra száll. Elkészül minden rosszra, minden kényelmetlenségre és talál - a fővonalon - egy olyan vasutat, a melyhez fogható kényelem dolgában nincs a világon. Egyáltalán az Oroszországban utazó nyugoti ember könnyen észreveszi, hogy az orosz polgári középosztálynak egyik főgondja a testi kényelme. A mi különben igazi keleti tulajdonság. Még Budapesten is sokkal általánosabb és nagyobb közszükséglet a komfort, mint Párisban és meg vagyok róla győződve, hogy a nyugoti kulturából legelőször az öblös karosszék és az angol W. C. hóditotta meg Oroszországot. Az orosz utas például a vasúti kocsiba szállva, rögtön kibontja táskájából a kis fejvánkost, a teafőzőt, leveti a czipőjét, papucsot huz és leteszi a kabátját meg a mellényét. Varsó felé érkezve, kis állomáson egy család: apa, anya és hatéves fiuk szállt föl az én szakaszomba. Az apa rögtön végrehajtotta az előbb leirt műveletet magán és gyerekén, az asszony pedig - fiatal csinos barna nő - bájos mosolylyal és néhány érthetetlen orosz szóval exkuzálván magát, kibontotta a haját és felgombolta a ruhaderekát. Igaz, hogy nagyon meleg volt, de az egész utazásuk, a minek ilyen nagyon nekikészültek, két óra hosszat tartott.