A bosszú [antikvár]

Részlet: A párizsi vonat megállt. És a némaságba borult, hűvös tájon, amelyre lassan leszállt a novemberi alkonyat, lihegett a gép, sistergett a kibocsátott gőz, ajtók csapódtak, a kocsik mellett elrohanva vasutasok kiáltoztak: -Bois-le-Roi! ... Bois-le-Roi! Utána szinte nyomban - hisz oly kevés kis- s beszálló volt, - metszően sivít a kalauz sípja, az induló mozdony nagyokat lélegzik, eleinte csak lassan, majd egyre gyorsabban, a kerekek megdübörögnek a síneken; aztán igen hamar mindez halk, lágy ritmusba olvad össze, a távolság eltompítja, mind messzebb, messzebb búg, de azért csak lassacskán hal el.