A brentai csoda [antikvár]

Részlet:A virágbaboruló Brenta-völgyben napok óta tart már a borzalom.A siket éjszaka csöndjét egyre erősödő dübörgés, vágtató lovak patáinak a zaja veri fel. Az álmukból ébredő italinók remegő léptekkel lopakodnak a marhahólyaggal áthúzott keskeny ablakrésekhez s kibámulnak a csillagfényben fürdő szeptemberi éjszakába. Aztán keresztet vetnek, megvizsgálják az ajtók reteszeit és odatámolyognak a kerevethez, magukra húzzák a takarót s vacogó fogakkal didergik el a mindgyakrabban felhangzó kísértetűző igéiket:- A magyarok nyilaitól ments meg bennünket Uram Isten!