A bresztováci szent [antikvár]

Részlet a könyvből: "A BRESZTOVÁCISZENT NEPOMUK. Hires szent, ugy nézzetek rá ! ... mert ámbátor csak egy istentől elrugaszkodott hitvány kis szlavóniai rác falunak volt a vedlett-kopott hidas cseh patrónusa, azért (akár csak valami meghurcolt szép dámáról) sok szó esett egykor ő mázolatos kegyelméről, nagyon sok és nem netalán aláváló faluhelyen, hanem ellenkezőleg nagyon is fő-fő, mondjuk ki: legeslegfőbb udvari körökben. Hej-hej, messzire van Bresztovác Schönbrunntól (legalább is annyira, mint egy elbujdosott bús gárdista szerelmes vágya vagyon az ő elérhetetlen szép királynőjétől) ... messze van, mondom, de én ugy érzem, a schönbrunni sétányok sokat látott pletykás vén fái ma is suttognak még a bolond esetről, sőt tán ép annak a régesrégi „Nepomuk-botránynak" a hahotájától reccsen olykor nagyokat az öreg derekuk. És mintha a nyirott bokrok kőszatirjai is tudnának valamit a dologról, mintha az ő csucsorodó, mohos, penészes ajkaik körül is a Szentjakaby név visszhangja játszadoznék ... Távoli ekhó : ,,ah dieser verrückte Szentjakaby !" - cseng a kacaj, az Istenben boldogult Nagyasszonyé, és ő, már mint a felséges Mária Terézia, szivbeli jókedvvel és polgári egészséggel tudott és szeretett nevetni."