A budai Napkirály [antikvár]

A királynét álmában sem szokták elhagyni a számítgató ösztönök, a szép valóság rideg mozzanatai: holott az álom gyakran kicseréli az embereket, vannak, akik barnák, és szőkéknek látják magukat. A királyné sohasem látja magát másnak, mint királynénak. Elég jó emlékezőképességgel bír, ami még álmában sem hagyja el őt; férjeura szokta mondani róla, hogy esze úgy fogad be magába mindent, mint a viasz, és úgy őrzi meg azt, mint a márvány. Ezek is olyan kedveskedő szólamok Agya melletti asztalon örökégő olajlámpácska látható: áttetsző üveggömbjében meghitten úszkál a fény; legközelebbről egy szürkés, aranyszemcsés érckődarabot világít meg az asztal lapján. Selmecbányái emlék Egy feledhetetlen szép utazás örömeinek és hangulatának őrzője. Itt van a helye az ágy mellett, a lámpa előtt; ezzel szokott elaludni. Különben jól lehet használni iratnyomónak is. Két évvel a házasságkötés után történt, hogy férjeura felvitte magával a Felvidékre, és megmutatta neki a legfőbb királynéi javadalmat jelentő bányavárosokat; Kassát, a pénzverdével, aztán Körmöcbányát, Besztercebányát, Selmecbányát. Legalább látták, hol és hogyan terem az arany, ama sok, ami után Magyarországot az arany országának nevezik Itáliában. Leszálltak a bányák mélyébe, megcsodálták, hogyan ássák ki a földből, majd zúzzák össze, választják el és olvasztják ki az ezüstöt és az aranyat. Besztercebánya A levegőben fátyolszerűen lengeti a havat a szél. A völgyből már ide tetszik a város a behavazott tornyokkal, tetőivel. - Hozta Isten felségteket a mi hazánkba! - hangzik fel Ernuszt János hangja, ő a bányaügyek és pénzverdék igazgatója. Megálltak, és két fa között alátekintettek a völgybe. - Ilyenkor mindig örül a szívem - lelkesedett őfelsége. - Városaink az átalakulás virágzó képét mutatják országszerte!