A bujtogatók/Téli rege [antikvár]

Részlet a könyvből A mennyire az elmúlt időkbe emberemlékezet és szájhagyomány vissza tudnak nyúlni, ugy tudjuk, hogy a Csobot-család, apáról fiúra, mindig néptanítósággal kereste kenyerét. Ez családi betegség volt náluk, a miből nemcsak nem igyekeztek kigyógyulni, de sőt a Csobotifjakat mindig bele nevelték a mesterségbe. Hogy valamelyik apaságra vergődött Csobotnak hány fia volt, azt nem vették tekintetbe: valamennyi tanítónak ment. Így aztán szétszóródtak az egész országban s oktatták a nemzet ifjúságát. Annak a Csobotnak, a ki abban a szerencsében részesül, hogy történetünk egyik hősének az apja, ezen az egy hősön kivül nem is volt több fia. Az apa még fiatal korában került Kocsárdra s egész életében csak azt az egy könnyelműséget követte el, hogy a szomszédos Csucsáról házasodott, a mit a kocsárdi családok érett hajadon leányai soha sem bocsátottak meg neki. Mert mindegyik azt remélte, hogy őt fogja a pártától megszabadítani s ha a szegény Csobot minden kivánságnak meg akart volna felelni, éppen hat leányzót kellett volna feleségül vennie, a mi még egy török néptanitónak is sok lehet.