A büntetések büntetése [antikvár]

Két hónappal sir Williams tragikus halála után, hajnali öt óra tájban postakocsi robogott végig a tourainei országúton, Tours és G... mezővároska között. Három mérföldnyire ettől a mező városkától, minden vasútvonaltól távol, feküdt az Orangerie-kastély. Oda igyekezett a postakocsi két utasa: Asmolles Fábián vicomte és vélt sógora: Chamery Frigyes-Albert-Honoré márki, azaz Rocambole. Akik két hónappal ezelőtt látták a ragyogó kalandort, amint biztos kézzel, mosolygó ajakkal a Sallandrera Conception hercegnővel tervezett házassága szerződését, aligha ismertek volna rá. Mert Rocambole szinte már csak árnyéka volt önmagának. Az arca sápadt, a szeme fénytelen, a homloka gondterhelt; az ál-márkin halálos szomorúság vett erőt. Ólomsúllyal nehezedett rá valami úgy, hogy valósággal közönyös volt előtte már minden, ami körülötte történt. A vicomte megfogta sógora kezét és részvéttel nézett rá: - Szegény Albert! . . . Tudod-e, hogy valósággal félek tőled? - Tőlem? - (kérdezte Rocambole, idegesen összerázkódva. És mosolyogni próbált, majd hozzátette: - Hát olyan ijesztő vagyok?