A citromfa gyümölcse [antikvár]

B. íanánhajón jöttek át az anyádék! - csúfokak a fiúk az általánosban. Kócos, rövidnadrágos, a hidegben pirosra fagyott, gödrös térdű fiúk. - Faith csoki, banánhajón jöttek át az anyjáék! -Kerülgettek a játszótéren, taszigálták egymást és húzogatták a kézi kötésű, szürke alapon zöld csíkos, V nyakú pulóverüket, én meg elsírtam magam vagy az egyik barátnőm odaszólt nekik, hogy: - Nem is igaz. Hagyjátok már békén. Ha nem fogjátok be, szólunk a tanító néninek. így aztán megrázott kissé, amikor anyu egyik nap azt mondta nekem: - Banánhajón jöttünk át Angliába, az apukád meg én. K jamaicai termelök banánhajójával. - A fehér kisfiúknak tehát igazuk volt. Eszembe jutott az énekórán tanult dal: „Hej! Banán van elég, leszedem a fáról."* A dal, amely miatt a fiúk egymást böködve mutogattak rám, és szájukra tapasztott kézzel kuncogtak, amikor a tanítónk nem nézett oda. - És hol volt a helyetek azon a hajón? - kérdeztem az anyukámat. O nevetett. - Rendes hajó volt az, kabinokkal, mindennel ellátva. Esténként bált rendeztek, és a vendégek felváltva ültek a kapitány asztalánál. Csak nem azt hitted, hogy a banánok között utaztunk? Akkor nem mondtam meg neki, pedig igen, éppen ezt gondoltam. Azt, hogy az anyukám és az apukám egy hajó padlóján G. Dénes György fordítása, Harry Belafonte száma. - A ford.