A Claudiusok I-II. [antikvár]

A háromevezős és a bárka. Krisztus Urunk születése után a 95-dik évben szeptember 12-én a hajnali szürkületben egy nagy háromevezős hajó hasított barázdát a Tyrrheni tengeren. A csillagok kialudtak az égen, kelet felől Campánia partjai elmosódtak, nyugatra a tenger még mélységes homályban veszett el. A hajó dél felől jött. Az evezősök az egymás fölé helyezett padokon egy mélabús dal ütemeire szabályszerűen merítették lapátjaikat a vízbe. A kormányos tekintete a tengeren pihent. Közben-közben ásított, várta, hogy valaki felváltsa. Ekkor megjelent a födélzeten egy kerek fejű, rövidre nyírt hajú ember. Hunyorogva nézett jobbra-balra: - Hé, Chrysostomus, remélem Puteolit nemsokára elérjük? - kérdezte a kormányostól. - Három óra múlva kérdezd. Előbb hadd kerüljük meg ezeket a szigetecskéket - válaszolta a kormányos.