A clown és a kígyók [antikvár]

Részlet: Az éjszakák a legkülönösebbek. Szinte egyáltalán nem tudok aludni, legfeljebb hajnal felé pár órát. Általában hajnali négy-öt óra tájban a kényszerű virrasztás gyötrelmeitől kimerülten mély, álomtalan alvásba zuhanok, amiből nyolc óra körül szoktam felébredni. Ennyi alvás persze egyáltalán nem elég, ennél jóval több pihenésre lenne szükségem, legalább a duplájára. Ám hiába vészelem át a napot ébren, tudatosan leküzdve a délutánonként rendszeresen rám törő ólmos fáradtságot, éjjel megint nem jön álom a szememre. Tegnap aztán nem bírtam tovább, és amikor délután kettő körül a parkban sétálva szokatlanul hirtelen és nagy erővel tört rám az álmosság, minden ellenállás nélkül ledőltem a legközelebbi nagy fa árnyékában, és este hatig aludtam. Akkor sem magamtól ébredtem, a kertész rázott fel, aki nem tudta mire vélni a dolgot, azt hitte, talán rosszul lettem, azért fekszem a fűben. Ha nem kelt fel, egyhuzamban alszom reggelig, így azonban ma éjjel egyáltalán nem hunytam le a szemem. Az itteniek közül a kertésszel találkoztam először. Himlőhelyes arca, szürkéskék szeme valahonnan ismerősnek tűnt.