A csalódások könyve [antikvár]

Részlet a regényből:Széles utca vezet a vasúti állomás felé. Azért is nevezik Vasút utcának. Csak az egyik oldalán fut a földszintes házak hosszú sora, a másik oldalt virágos rét határolja, azontúl pedig az erdő következik. Ott szokta rendezni a kisváros mindenféle - de egymással mindig harcban álló - egyesülete a majálisokat.Csendes, kihalt vidék, csak egy-egy szekér zörög végig az úton, vagy a vonatok távoli dübörgésének zaját hozza el a szél. A be nem épített oldalon, öreg fák sora vész el a végtelenségben.A kertes, virágos házsor egyik házának utcai szobájában kis, négy éves fiúcska ül, egy földre terített szőnyegen. Kerek arcából két nagy kék szem világlik ki, haja dús hamvasszőke. Előtte egy falovacska és egy rángatható pojáca, meg egy-két képeskönyv. Csendesen, komoly arccal játszadozik, kezébe veszi a pojácát, nézegeti, megcsókolja, aztán leteszi. Majd a lovacskát forgatja, azt is megcsókolja, és a pojáca mellé helyezi. Végül csak maga elé néz, nagy komolyan.Olyan szomorú az egész emberke.Ez az emberke én vagyok.