A császár első szerelme [antikvár]

Részlet: Szegényesen, bizonytalanul állott meg, közel az ajtóhoz, kopott egyenruhájában, amelyen egyedül egy bársony szalag jelezte csak rangját. Hóna alá rejtette öreg kalapját, amit szakadatlanul hordott Toulon ostroma óta. Fölkunkorodó fekete haja hátul odatapadt a tarkójára. Sárga bőre ráfeszült arca csontjaira. A színek és fények sugarában fürdő szalón mélyén, elvészve abban a tömegben, amely zajosan keringett körülötte, anélkül, hogy ráismertek volna, kihúzta magát, hogy ne lássa senki szerénynek . . . Szája mellett mély és büszke ráncok húzódtak, parancsoló szürke szemeivel néha türelmetlenül hunyorgatott. Itt volt hát, ő, az a különös lélek, aki ifjúsága ellenére is annyira idegenkedett minden efféle pompától és ünnepségtől és aki szeretett volna egyszersmindenkorra lemondani minden ilyesmiről . . .