A császár közvetit [antikvár]

Részlet a könyvből: "Három hintó kerekezett a győri országúton. Lepihenőben volt a nap, mindennek árnyéka megnyúlt és eldőlt keletnek, a bokrok, fák, a terebéleyesek és a magasságot szúró jegenyék földre vetett rajzát hosszan bámulták az utasok. - No végre egy teljesített parancs - mondta Brambilla, a császári sebész és kimutatott a poros útszélre. - Látja kapitány úr, ezeket a sűrűn egymás mellé ültetett fákat? Ezeknek levelével etetik Budán a selyemfonóda hernyóit. Csillog a kis levelük, mint a türkiz. A kapitány, aki utimarsalként utazott a császár kiséretében, legyintett. Igen, ezen a vidéken jó megyei útbiztos lehet, de másutt aztán egyetlen szem rendeleti-fácskát sem látni. Csodálatos, hogy a császár ennyire béketűrő ezzel a magábamogorvult néppel."