A császár udvarában [antikvár]

Részlet: A kis, nyomott homlokzatú palota már a kora reggeli órákban olyan volt, mint a hangyaboly, melyet valami kiméletlen kéz felriasztott. Lehet különben, hogy a hangyák ünnepélyesen tiltakoznának a' hasonlat ellen. Ilyen riadt összevisszasággal, ok, terv, logika nélkül, csak a teremtés ura és királya tud futkosni, jönni-menni. Az állatot megvédi az effajta logikátlan összevisszaságtól ösztöne. Kint a palota előtt, minden csöndes és nyugodt. Az izgalom, a lótás-futás, az egymásnak rohanó, egymást leromboló és megsemmisítő intézkedések itt zajlanak le a finom, archaisztikus régi épületben, mely valaha a Viliette grófok rezidenciája volt, melyben most a császár anyja, Letícia asszony ő fensége lakik. A koronázás után költözött be a régi palotába és folytatta itt is a maga külön életét, melynek mintha semmi közié nem lenne ahhoz, ami ott kint Párizsban történik az Úrnak 1805-ik esztendejében. Minden, ami él, atmoszférái teremt maga körül, mondta a weimari költő - s kár, hogy nem ismerte Leticia asszonyt, mert akkor látja, mint tud valaki korával, környezetével teljesen ellentétes atmoszférát teremteni maga körül.