A csatatér árnyai [antikvár]

Gyakran hallhatunk olyasfajta véleményt, hogy a mai hadköteles ifjuság, ha egyszer komoly esetben behivatnék, nem állaná ki az összehasonlitást az elmult idők katonaságával. Hogy a mai fiatalság elpuhult s alkalmasint cserben hagyná a zászlót, sőt az sem lehetetlen, hogy a puskák hátrafelé sülnének el és több effélét. Nos, én láttam a mai ifjúságot hadba vonulni, megosztottam a tábori életnek változatos viszontagságait különböző nemzetiségű ifjakkal, de soha nem észleltem sem elpuhultságot, sem a szolgálatkészség hiányát, mihelyt az egyenruha egy testületté fűzte össze a legénységet. Ez tökéletesen megragadja a maga emberét, megfosztja őt lassanként énjétől, ugy, hogy elfelejti, hogy mi is volt ő tulajdonképpen, sőt olykor-olykor megfeledkezik még a feleségéről, gyermekéről, rokonairól, otthonáról is. Jön idő, amikor agyveleje csak a jelennel foglalkozik, minden egyéb mintha ki lenne törölve emlékezetéből. Szóval: katona.