A csend országa/Mennyit ér a magyar nemzeti vagyon [antikvár]

Részlet a könyvből: A csend országa Gyermekkorom óta valami csodálatos, érthetetlen érzelmi kapcsolat fűzött Finnországhoz. Mint pécsi kisdiák, megvettem Budenz finn nyelvtanát és vesződtem a nehéz, szárazon és tömören tudományos könyvvel, amelyből szabályokat lehet ugyan tanulni, de nyelvet, természetesen, nem. Azután elolvastam mindent, amit Suomiról írtak. A Kalevalát vagy ötször. Megismerkedtem történelmével, irodalmából annyival, amennyivel lehetett - igen keveset fordítottak magyarra, - a nép életével, művészetével, földrajzi viszonyaival. A föld egyetlen országa sem érdekelt annyira, mint Finnország. Fiatalos álmaimat, vágyaimat ebbe a távoli, vágyva-vágyott álomországba helyeztem. Úgy szerettem, mint a hazámat. Volt egy föld, amelyen a valóságos életemet éltem s egy másik, ahol miden az ábrándok fényes csillogásában, szebben, jobban és tisztábban ragyogott. Fantáziámban odamenekültem. "Suomiban ez nem így van", - mondtam, ha túlságos keserűség, csalódás vagy fájdalom ért. "Suomiban kellene élnem" - mondtam, amikor összeroskadással fenyegettek a tűrhetetlen terhek...