A csillagok felé I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Az első napon, hogy Örlei Riza - már a beiratkozáskor talált magának művésznevet - benyitott az iskolába, dobogó szivvel, áhitatosan nézte a házi szinpadnak nevezett kis emelvényt, melynek felvont kárpitján keresztül látszott az intézet egyetlen dekorációja, kertet ábrázolván. Riza elfogultan lapult meg helyén és nézte a sürgő-forgó, fecsegő és kacagó társaságot. Fiuk, lányok, vegyesen voltak - több leány, mint fiu - és Riza csodálkozott: amikor neki egyetlen ismerőse sincs, honnan van az, hogy a többi mind olyan jó pajtás? A feleletet menten megkapta. Egy karcsu, zseniálisan fésült szőke leány, szép, markáns arcvonásokkal, odalépett az egyik fiatal emberhez és a vállára csapott: - Maga tetszik nekem. Hogy hivják? A fiatal ember nevetve karolta át a leányt. - Árkai Gabi vagyok. És maga? - Ladányi Irén.