A csillagok útja [antikvár]

Részlet a könyvből: Az acélkék ég reszkető ragyogással sugározta a fényt a sárga sivatagra. Itt-ott föléledt néha hirtelen a forró szél és apró forgatagok keletkeztek a homok fölött, rakoncátlan ördögök módjára futkostak szét... aztán csönd lett megint, a homok elsimult. Néhány arab álldogált mozdulatlan csöndben. Vártak. Ugyan mire vártak? Az üreg szája olyan volt a homokban, mint a nyílt seb. Fekete száját gerendák és deszkák keretezték. Sötétbe veszve vezetett az alvilágba, a misztériumok közé. A nyílás előtt hét festett koporsófödél feküdt, néhány gyűrű, edénycserép - régi idők maradványai. Vakondok módjára turkáltak itt az emberek az idők mélységeiben, hogy felszínre hozzák a mult titkait. Most itt feküdtek a homokon - itt feküdtek és senki nem tudta, mire való volt a törött edény tulajdonképen. Odalenn, az üreg mélyén, tikkasztó volt a meleg. Mintha a világ középpontjának melege áradt volna ki ezen a kéményen. Régi korok csöndje feküdt itt sötéten, vészjóslón, fülledten. Miles Seton letörölte az izzadságot káprázó szemeiről és Conwayhoz fordult, aki teljesen kimerülve dőlt egy kinyúló szikladarabra a belső sírkamra lepecsételt, még érintetlen ajtaja előtt.