A csodaóra [antikvár]

AZ ALLATOK KERTJÉBEN — Micsoda komédia! — rikkantotta a papagáj. A majom a ketrec rácsain ügyeskedett, kinyújtva mellső lábait, mintha imádkozna, a medve egy darabig lomhán forgolódott, majd bevonszolta magát kuckójába, s ott is maradt, a víziló egyre mártogatta hatalmas testét a vízbe, a dingókutya csak nézett feketén és mozdulatlanul, mintha megmerevedett voina élete a nagy ugrás előtti pülanatban, a kolibri céltalanul repdesett ketrecében, ritkán fütyült, de akkor is halkan és fakón, a hattyúk ostobán úszkáltak egymás körül, hosz-sZú nyakukat nyújtogatták előre-hátra szüntelen; az igazgató (vagy helyettese) büszkén magyarázta a hangosbeszélőben, hogy hamarosan kapnak csörgőkígyót, sivatagi rókát s egy félelmetes bengáli tigrist, az emberek pedig csak nyomultak, nyomultak előre, és bámulták a rácsok mögött gubbasztó állatokat. Micsoda komédia! — rikkantotta a papagáj.