A Dagály Klub [antikvár]

Részlet: "Előszó 1941. október A három fiatal nő épp az általuk kiásott gödörbe bámult. A finom anyagú, gyűrött és enyhén nyirkos, pasztellszínű ruhájukban és csinos magas sarkú szandáljukban bizonytalanul imbolyogtak a kagylóhéjból felhalmozott buckák között. Kipirult arcukon csillogott az izzadság. A negyedik a körben egy tizennégy éves lány volt, fiús overallba öltözve, lábán kopott bőrcipőt viselt. Tágra nyílt szeméből rémület sugárzott finom, karamellszínű arca aggodalmat tükrözött. A nap első sugarai lágy fénynyalábokat hoztak létre a spanyolmohával benőtt tölgyfák összefonódott, vastag ágai között. - Add ide a lapátot! - mondta a legmagasabb, mire a fiatal lány átnyújtotta neki. A nő a lapát élét a kagylóhéjtörmelékben gazdag homokba merítette, majd a gödör mélyén fekvő alakra lapátolta, aztán szó nélkül nyújtotta át a lapátot a mellette álló vörös hajú nőnek. A vörös hajú megvonta a vállát, majd követte a mellette állót, óvatosan eloszlatva a kagylóhéjakat és a homokot a halott férfi arcán, aztán a csinos, szőke barátnője felé fordult, aki két kézzel kapott a szájához. - Mindjárt elhányom magam. - Ahogy kimondta, már hajolt is előre, és heves öklendezésbe kezdett. Barátnője zsebkendővel kínálta, a szőke nő pedig megtörölte vele az ajkát. - Sajnálom - suttogta -, még sosem láttam hullát. - Azt gondolod, hogy mi igen? - csattant fel a magas nő. - Igyekezzünk, fejezzük be, mert vissza kell érnünk a házba, mielőtt észrevennék, hogy eltűntünk. - És vele mi lesz? - kérdezte a vörös nő a test felé biccentve. - Nem fognak kérdezősködni az emberek a reggelinél, hogy hová tűnt? - Majd azt mondjuk, hogy említette, hogy vadászni megy. Tegnap is ott volt, emlékszel? Hajnal előtt. Millie mondhatná, hogy hallotta, amint"