A darvak [antikvár]

Részlet a könyvből: Maila Talvio Észak világoskék ege, sötétzöld földje, mélyragyogású tóvilága nyílik meg ebben a könyvben az olvasó előtt. Az a világ, amelyre mindig egy kissé úgy gondolunk, mintha egy darab lenne a magunk világából, de azért mégis egy kissé talán idegen. Olyan, mint az álmaink : oly reális, kézzelfogható minden, oly ismerős, az emberei is mintha közeli ismerőseink, pláne rokonaink lennének, de az egészet beragyogja valami aranyos, csillogó füst, valami misztikus ragyogás és mintha a mi vaskos, kemény magyar talajunk fölé emelkedne egy-két arasszal. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy ennek a csillogó álomvilágnak minden kincsét ismerjük. Igaz, a finn-magyar kultúrkapcsolatok kitűnő, lelkes úttörői egy emberöltő alatt sokat megismertettek velünk Finnország irodalmából, művészetéből és életéből, ez azonban csak a kezdet és a folytatásnak, a teljes feltárásnak még ezután kell következnie. A köztudatban élénken él a finn-magyar rokonság valami egészen leegyszerűsített tudata, annyit mindenki hallott, hogy a finn és a magyar nyelv egy tőről sarjadt. Arról is tud mindenki valamit, hogy a finnek világraszóló népköltészeti remeke a Kalevala és hogy élt ott egy Eino Leino nevű édesszavú költő is. Ennél többet azonban alig tudnak még azok is, akik a francia, angol, német, orosz, vagy akár norvég irodalomban tekintélyes tájékozottságra tettek szert. Mi ennek az oka ? El lehetne töprengeni rajta, megmagyarázni azonban alig lehet.