A delfin nyakék [antikvár]

Részlet a könyvből:"- Nézd, mami, repülök! - integet kacagva a csokifagyitól fülig maszatos fiúcska a körhinta mellett álldogáló anyjának. A fiatalasszony, hogy a tűző napfény ne vakítsa el, a szeme fölé tartott karja alól figyeli a fiát. Pörög a hinta, magasan röpül, mintha az egész világot akarná megkerülni. - Lehet, hogy sohasem hagyja abba a forgást, és egyre gyorsulva egyszer csak kiszakad a Föld vonzásköréből, és olyan messzire repül, ahonnan már nincs visszaút? És röpül vele a fiam is, mert elszakad a biztosító lánc, és már nem kap levegőt a súlytalanság egyre ritkuló légkörében? - rémül meg képzeletének játékától a fiatalasszony. - Kapaszkodj, fiam! Kapaszkodj erősen Bobi, el ne röpülj! - kiáltaná torkaszakadtából, de hang nem jön ki a száján, csak levegő után kapkod. A körülötte álló emberek kivehetetlen maszlaggá olvadnak össze benne, már Bobi kalimpáló karjait sem látja, a hangosan bömbölő zene a sikoltozó, kacagó hangokat is elnyomja a fülében."