A démon [antikvár]

Ahogy bealkonyodott, a lépcsőkre a pincétől fel a padlásig fekete, áthatlan köd nehezedett és homállyal vonta be a lépcsőház ablakait. Ekkor becsöngetett valaki az egyik lakásba. A tapadós, viaszosvászonnal bevont ajtó mögött panaszosan jajongott a régi csengő és sehogy sem akart megnyugodni; akárcsak egy pókhálóba esett légy, mely finom, elhaló zümmögéssel még sokáig panaszolja keserű sorsát. Senki sem mozdult; nyugodtan és egyenesen, mint egy cövek állt a férfi és várt. Termete koromfeketén rajzolódott a sűrű homályba. Egy sovány macska, amely észrevétlenül kúszott lefelé a korláton, észre sem vette, oly csendesen állt a helyén. Valami vésztjósló volt nyugalmában: jóságos és derült emberek, akik nyíltszívűen kopogtatnak az ajtón, nem várnak ilyen türelemmel.