A diadalmas asszony [antikvár]

Részlet a műből: Ádám Kornél lejött a hotelből. Átment a délutáni napsütésben izzó téren, a szeme fájt a tüzes ragyogástól, sietett lefelé, és befordult az erdőbe. Az első keresztútnál megállt és körülnézett. az utakon mindenütt padok állottak, a padok üresek voltak. Jobbra tőle, ötven lépésnyire, egy pad mellett azonban valami fehérség virított a zöld fűben. Ádám feléje indult. Mikor közelebb jutott hozzá, a fehérség megmozdult. Egy szép, meleg, barna fej emelkedett fel a fűből. Egy karcsu, ruganyos test támaszkodott fel, egy komoly pillantásu, de mosolygó száju fiatal lány nézett szembe Ádámmal. Ádám odament. - Jó napot, - mondta - Jó napot, - válaszolta a lány. Felült a fűben, a könyvet, amelyre eddig ráhajolt, eltolta, a kezét odanyujtotta Ádámnak. Ádám kezet fogott vele, és egy másodperccel tovább tartotta a kezét a kezében, mint kellett volna. A lány keze kicsi, meleg, izmos kéz volt.