A dicsőség útja [antikvár]

Regény ez és nem történelem, bár komolyan megkísérlem, hogy minden részletét történelmileg pontossá tegyem. Magasröptű becsvágy egy pillanatában eszembe ötlött, hogy érdekes volna Napoleon első itáliai hadjáratát - bámulatraméltó előjátékát egy olyan életpályának, amely máig sem ismétlődött csoda - pontosan úgy látni, ahogyan azt a fiatal Bonaparte tábornok maga látta. Legalább is érdekes volna megpróbálni.Természetes, hogy ez nemcsak egy hiányosan feljegyzett korszak ténybeli rekonstrukcióját foglalja magában, (még messze volt az az idő, mikor a nagy Császár minden egyes cselekedetét buzgó csodálói és nem kevésbé buzgó ellenségei azonnal és pontosan feljegyezték), hanem a még ki nem bontakozott léleknek merész felidézését is, a hatalmas mélységekből, hol talán minden, ami történik még egyre tovább zeng és a pillanat korlátain túl is tevékeny. Nekem pedig ne mondjanak olyat, mint Owen Glendowernek, hogy bárki tud szellemet idézni; a kérdés csak az, hogy eljönnek-e, ha hívják őket? Ezek szerint szükségképpen a képzelet szüleménye az a könyv.