A diplomata I-II. [antikvár]

Ha Gogoly, a Holt lelkek írója ma élne, már nem találna Csicsikovra, aki szeretett Oroszországa földjén bolyong. Nem találna revizort sem... Ha Gogoly ma is egy álszent és elveszett világ bolondjait akarná ábrázolni - más országokban kellene keresnie őket. Micsoda rettenetes és tragikus szatírát írhatna, ha elvinné Csicsikovot a holt lelkek új kereskedői, tábornokai közé - a háborúimádók közé, akik odaát, napnyugaton élnek. Közöttük elveszne, eltörpülne a nemlétező holt lelkekkel kereskedő, nyomorult kis Csicsikov. A holt lelkek új kereskedői milliókban számolnak - és nem is már halott lelkekben. Olyan lelkekben számolnak, amelyeknek az ő céljaikért kellene meghalniok... Jómagam sok konferenciát ültem már végig, konferenciákat, amelyeket »diplomáciai« megbeszéléseknek neveznek - pedig valójában háborús megbeszélések. Hogy vágyom Gogoly ragyogó tehetségének csa egy része után, hogy leleplezhessem ezeket az álszent őrülteket! James Aldridge, ennek a könyvnek az írója mondott el e szavakat Moszkvában, a Gogoly-centenárium ünnepségein. Műva, a «A diplomata» ékes bizonyítéka annak, hogy egyre inkább a könyörtelen és harcos bíráló szemével nézi és leplezi le a holt lelkek új kereskedőit.