A domb [antikvár]

A katonai büntetőtábor szélesre tárt kapuján begördült az első teherautó. A tábori tiszt, azaz a felügyelő" - általában így nevezték őt és tiszttársait - elfordította a fejét, és kiköpött, amikor a homok meg a por, amit a teherautó kerekei fölvertek, tetőtől talpig elborította. Krákogott, s káromkodott egyet magában, miközben becsukta a kaput. A teherautó után nézett, látta, hogy vagy kétszáz méterrel odébb megáll, és tolatni kezd. A sofőr hátrafelé kémlelt a vezetőfülkéből. Arca fehér volt, mint a bohócoké: a por meg a homok kéreggel vonta be izzadt bőrét. Lassan tolatott a teherautóval, aztán leállt, túráztatta a motort, meghúzta a billenőszerkezet fogantyúját, és nézte, ahogy a teherautó ferdén magasba emelkedő hátsó részéből kidől a homok. Aztán kiugrott a sofőrfülkéből, cigarettára gyújtott, és rá-vigyorgott a vonalban álló, komor tekintetű foglyokra, akik ásóval felfegyverkezve várták, hogy munkához láthassanak.A foglyok nézték a sofőrt, aki a teherautó sárhányójának dőlve cigarettázott.A sofőr leszívta, aztán kifújta a füstöt, szeme sarkából a foglyokra lesett, és vigyorgott. - Mondják csak, mire kdl ez? - kérdezte, és a kis homokbuckára nézett.Senki sem felelt.A sofőr ismét elvigyorodott, és tüntetően, nagy élvezettel szívta cigarettáját. Derékig meztelen volt, akárcsak a foglyok, felsőtestét sötétbarnára égette a nap. Celluloid autó-| szemüveg volt rajta, hogy védje szemét a portól meg a homoktól. A foglyok nem voltak ilyen szerencsés helyzetben. A sofőr végigszívta cigarettáját, a csikket a földre dobta, és cipője orrával a homokba nyomta.