A dombok árnyéka [antikvár]

Fedlapja kopottas.
Modern könyvtár 91. Arpino ​új regénye, amely 1964-ben elnyerte az előkelő Strega-díjat, méltó folytatása a nálunk is népszerű Gyilkosság becsületből címűnek: abban az első világháborút követő évek társadalmi-erkölcsi látleletét adta. A dombok árnyékában a mai olasz értelmiség legjobbjait nyugtalanító kérdésekre keres választ. A több szálból összefonódó történet hőse, Stefano, megpróbál rendet tenni magában: felidézi gyermekkori emlékeit, nagyapja házának zajos családi ünnepségeit, apja szigorú alakját és az ellenállás nagy feszültségű képeit, s miközben múltját szembesíti jelenével, az olasz történelem közelmúltját és jelenét is egybeveti. Így lesz a számvetés általánosabb érvényű ítéletté. Stefano lázadása apja, az egyenruha-erkölcs, a rideg szabály, a tartalmatlan rend megszállottja, az egész nyomasztó világ ellen a páratlan erkölcsi-emberi megtisztulást kínáló nagy pillanatban, az ellenállás tüzében nyer történelmi értelmet. De Arpino műve nemcsak a nagy idők megidézése, hanem az emlékekkel való leszámolás is: nem szabad hasztalan várakozással tölteni az időt. Ha a történelem nem kínál újabb nagy lehetőséget, vállalni kell a mindennapok alázatos munkáját, megőrizve valamiképpen azt a tiszta emberséget, amelyet az ellenállás csiholt ki a hőseiből.