A drágalátos fecsegők [antikvár]

Részlet a könyvből: Denis Diderot. Csodálatos író és ember Denis Diderot. Csupa ellentmondásból áll és ellentmondásait nem is igyekszik egységesíteni; szabadjára engedi minden fajta tulajdonságát és nem bánja, ha a ma ellentmond a tegnapnak, mert a holnap valószínűleg homlokegyenest ellenkezni fog a mával. Úgy él, amint az élet pillanatonként váltakozó formái őt ide vagy oda irányítják. Ő maga nem más, mint amilyenné a pillanat teszi. Végtelen jó ember - és gyenge, akit nem köt semmi. Egy dolog van, ami egész lényét eltölti - a munka. Dolgozik: tanul, kutat, gondolkozik, vizsgálódik, ír. Volt életének olyan huszonnégy órája, amelyik úgy pergett le, hogy ő íróállványa előtt állt és onnan el nem mozdult és írt . . . Ekkor a nagy mindenség körüle megszűnt lenni és csak az a nagy mindenség létezett számára, ami a lelkében volt, s amit abból a szeszélyes, nagy mélységekkel és sekélyekkel annyira változatos tengerből - felszínre hozott.