A Dunakanyar kapuja [antikvár]

Béla urunk az elhunytak iránt érzett kegyeletből úgy rendelkezett, hogy eme láda, tartalmával együtt helyeztessék vissza oda, ahol megtaláltatott, a pincekamrák, mint sírboltok betemettessenek, a gödi vár maradványai leromboltassanak, és azt senki, soha újra föl ne építse, hadd légyen az zavartalan nyughelye a falait védő hősöknek! S ha valaki az eljövendő századok folyamán egyszer majd mégis fölleli eme vérrel írt krónikát, tisztelje benne ő is kegyelettel e letűnt kor bátor hőseit! S most, mikoron ezen utolsó sorokat írom, fülemben cseng még István esztergomi érsek jövendölése: - Országunk most először volt pajzsa a keresztény világnak a Sátán sötét hatalma ellen, s bár igen megrokkant csapásai alatt, elhelyezkedésse folytán pajzsa is lészen, amíg világ a világ. De meglásd, ezredév múltán is élni fog itt egy nép, aki majdan elmondhatja: Éljen gyönyörű hazánk, a dicső Magyarország! Mert hogyan is pusztulhatna ki egy nép végleg a világból, bármily bűnök terhelnék is a lelkét - mert hát ki az, ki bűntelen? -, aki imáiban a Jóisten felkent nevét dicséri?