Bővebb ismertető
1.
Kiléptünk Daudival a hiénabiztos kórhéizkapun. Egy afrikai fiú jött felénk. Megbotlott és majdnem elesett, de megkapaszkodott a kanyargó út két oldalán álló kukorica szárába. Összeszedte magát, majd bizonytalanul továbblépett.
Odaugrottam: - Mi történt? Segíthetek?
Egy pillanatig csendben állt, majd sírós hangon ezt mondta: - Doktor, a többiek nem engedik, hogy segítsek az autót tolni, mert én, Mubofu, vak vagyok, és
A fiú szomorúan elfordult, és csoszogva indult visszafelé az úton, amelyen jött, lecsüggesztett vállal, maga elé n3rújtott kézzel.
Daudi letette a kosarat, amelyben a gyógyszereket és az eszközöket vitte: - Doktor, vigyük magunkkal Dodomába! Nagy örömet szerezne neki.
Beleegyezően bólintottam. A fiú újra felénk fordult. Arca tragédia bélyegét hordozta. Két üres szemgödre a bennszülött gyógyítás reménytelen próbálkozásairól beszélt. Megragadta a karomat: - Doktor, én is tudom tolni az autót, annak ellenére, hogy a sötétség birodalmában élek.
5