A dzsungeldoktor ellenségei [antikvár]

1. Kiléptünk Daudival a hiénabiztos kórhéizkapun. Egy afrikai fiú jött felénk. Megbotlott és majdnem elesett, de megkapaszkodott a kanyargó út két oldalán álló kukorica szárába. Összeszedte magát, majd bizonytalanul továbblépett. Odaugrottam: - Mi történt? Segíthetek? Egy pillanatig csendben állt, majd sírós hangon ezt mondta: - Doktor, a többiek nem engedik, hogy segítsek az autót tolni, mert én, Mubofu, vak vagyok, és A fiú szomorúan elfordult, és csoszogva indult visszafelé az úton, amelyen jött, lecsüggesztett vállal, maga elé n3rújtott kézzel. Daudi letette a kosarat, amelyben a gyógyszereket és az eszközöket vitte: - Doktor, vigyük magunkkal Dodomába! Nagy örömet szerezne neki. Beleegyezően bólintottam. A fiú újra felénk fordult. Arca tragédia bélyegét hordozta. Két üres szemgödre a bennszülött gyógyítás reménytelen próbálkozásairól beszélt. Megragadta a karomat: - Doktor, én is tudom tolni az autót, annak ellenére, hogy a sötétség birodalmában élek. 5