A fájdalom gyermekei [antikvár]

Részlet a könyvből: - Anya - suttogta a gyerek - Anya. Nem kiáltott. Csak ránézett a hallgató asszonyra. Az a szárítókötéllel közeledett. Szája vágyódva kinyillott. A gyerek lekuporodott. Elbujt önmagában. Reszketett. Arcán végigfutott a veriték. Anyja megragadta és odarángatta a tüzhelyhez. Hurkot vetett a karjára és összehuzta. A gyerek zokogva pihegett. A kötél husába vágott, már a combja, már a lába köre tekeredett a csomó. Most a kezek következtek. Gyorsan minden minden és zajtalanul. Már nagy gyakorlata volt. A tűzhelyhez kötötte a gyereket, a fémrudhoz, mely azt körülövezte. Kokszot lapátolt a már kihamvadó parázsra. Koksz gyorsan és jól füt. Nyitva hagyta a vasgyürüket és máris gyilkos hőség áradt a tüzes nyiláson. Görbén és elnyomorodva, némán csüngött a gyerek a tűzhelyen. Válla a térde magasságában, a hurok megcsomózva a mellén és térde körül. A tűz tarkóját perzselte. Anyjára nézett. Azután lehunyta szemét. Anyja oldalba rugta aztán kiment. Ajtó csapódott. Moziba ment. Férje már várta, Brömse kocsmája előtt, a sarkon.