A fáraó [antikvár]

BEVEZETÉS Egyiptom, a világ legrégibb civilizációjának hazája, Afrika északkeleti sarkában terül el. Három-négy, sőt öt évezreddel ezelőtt, amikor Közép-Európa nyersbőrökbe öltözött barbárjai még csak barlangokban húzódtak meg, Egyiptomnak bámulatosan fejlett társadalmi szervezete, földművelése, ipara, irodalma volt. Főképpen pedig olyan hatalmas technikai feladatokat hajtott végre, olyan óriási épületeket emelt, amelyeknek megmaradt romjai méltán fölkeltik a modern technikusok bámulatát. Egyiptom földje egy hosszú, termékeny völgy a líbiai és az arab sivatag között. Mélysége néhány száz méter, hossza százharminc mérföld, átlagos szélessége szűken egy mérföld. Ennek a hosszú folyosónak a nyugati fala a szelíden ereszkedő, de kopár líbiai hegylánc, keleti fala pedig az arab hegyek megrepedezett, meredek sziklasora. A sikátor mélyén folyik a Nílus. A folyó észak felé haladó útján a mély völgy falai egyre alacsonyabbak lesznek, a Földközi-tengertől huszonöt mérföldnyire pedig egyszerre élesen szétválnak, és a Nílus nem szűk sikátorban folyik tovább, hanem több ágra szakadva, egy háromszög alakú, tágas síkságon hömpölygeti vizét. Ennek a háromszögnek, a Nílus deltájának alapja a Földközi-tenger partja, csúcsa pedig ott, ahol a folyam kibukkan a völgykatlanból, Kairó városa, valamint az ó-biro-dalom fővárosának, Memfisznek a romjai. Ha valaki fel tudna emelkedni húsz mérföldnyi magasságra és onnan tekintene végig Egyiptomon, megláthatná az ország csudálatos alakját és sajátságosan változatos színeit. Ebből a magasból Egyiptom a fehér és narancsszínű homokon olyan volna, mint egy kígyó, amely merészen kanyarogva tör a sivatagon keresztül a Földközi-tenger felé, s már bele is merítette háromszögletű fejét, amelyet két szem ékesít: a bal Alexandria, a jobb Dumját. v