A fáráók országában [antikvár]

Egyptom, Afrika éjszaki részének az a keskeny földszalagja, mely a Nílus folyónak köszöni létezését, földünk legérdekesebb vidékei közé tartozik. Már a legrégibb korban, mikor a mi öreg Európánk még csak a barbárság sötétségében szunnyadozott, hatalmasan virágzó állam volt a Nilus völgyében, melynek királyai, a Fáráók, örök emlékeket állítottak azokban a csodás építményekben, melyeket az utókor csak bámulni tud, de nem képes utánozni. Ezredévek múlva is még állanak a képzőművészet, az építészet, szobrászat, festészet hatalmas remekművei, melyek a görögöknek, rómaiknak is mintákul szolgáltak. Mi több, a Fáráók a csodás alkotásokban nem csak nevüket, emléküket örökítették meg, hanem saját magukat is, mint múmiákat, hagyták fenn az utókorra. E föld már Homeros költeményében is meg van énekelve s az ó-világ nagy írói mint csodás országot ismertetik. A Bibliának sok jelentős története van e darab földhöz fűzve. Felkeresték Ábrahám, Jákob, József pátriárkák, itt született és nevelkedett Mózes, aki Izrael fiait a Fáráók rabságából kiszabadította és lett népének törvényhozója. Ide menekült üldözői elől Jézus, aki a szeretet vallásának lett alapítója és itt talált a kereszténység első és legtermékenyebb talajra. Később az iszlám keríti hatalmába, s a Fáráók földjén a kereszt mellett ott ragyog az iszlám félholdja is. A világ nagy hódítói Kambysestől Nagy Napoleonig gyors egymásutánban lépnek e földre, hogy azt hatalmukba kerítsék.