A Fattyu [antikvár]

Nagyon szép, tavaszi délután volt, sokan voltak a versenytéren. Császár Jenő bement arra az elkerített helyre, ahol futam előtt a fölnyergelt lovakat sétáltatják. Megnézte a lovát. Ribizli sötétpej kancacsikó volt, izzadt az idegességtől, nyugtalankodott, rángatta a zabláját. - Nyerhet ez a dög?! - kérdezte Császár a trénerjét, aki ott állt mellette. - Van egy kis sansza! - felelte a tréner óvatosan. A fiatal istállótulajdonos nézte a telivérét. Úgy érezte, hogy csakugyan kevés esélye lehet. Még egy kicsit zöld. Az öklömnyi lovászgyerekben sem bizott, aki a nyergében ült. Mit tud az ilyen kölyök csinálni ekkora mezőnyben? Ha nem ugrik el nagyon jól a startnál, sohasem szabadul ki a csomóból. Mégis bement a ringbe, hogy megfogadja Ribizlit. Imponált neki, hogy a saját lovát fogadja.