A Fehér Asszony [antikvár]

Részlet a könyvből: Tisztelt barátom! Szívesen elismerem, hogy múlt heti levelemben tett nyilatkozatom nagyjában el volt hamarkodva; szeretném, ha legalább egy részét vissza lehetne vonni, ámbár nem tagadhatom azt sem, hogy néhány napig komolyan nehezteltem önre, azért a kegyetlenségért, hogy inkább bizalmas semmint gúnyolódó és kesernyés természetű nyilatkozatomat nővérének is tudomására hozta. Ő felsége egy ily igénytelen s főleg a levélírás művészetében szörnyen gyakorlatlan főhadnagyától, mint amilyen én vagyok, nem lehet kívánni, hogy mindazt, amit gondol, az írás világos tökélyével fejezze ki, de, gondolom, elég világosan panaszlom föl önnek, hogy nyilatkozatom nem volt a nyilvánosságnak szánva s nem különösen az ön nővérének. Egy oly angyali teremtésnek, mint ö, nem szükséges tudnia, hogy mi az a szelid émelygés, mely már-már egész lényemet hatalmába ejtette s nem szabad főleg tudnia arról, hogy mi a véleményem azokról a hölgyekről, akiknek társaságában ő is megfordul és azok közé öt egy pillanatig sem soroztam, - ezt, remélem, nem fogja kétségbe vonni. Ön tudja legjobban, tisztelt barátom, hogy miért kellett elbujdosnom és miért cselekedtem okosan, midőn ezredemtől ide helyeztettem át magamat, Kelet kapujának tőszomszédságába, messze a civilizáció határvonalán tul, a vadregényes plivai tó mellé.